Ha 10, 25, 50, 75 vagy akár 100 százalékkal kevesebb húst fogyasztanánk, annak nemcsak egészségügyi és környezeti hatása lenne, hanem gazdasági következménye is. Érdemes megnézni, mekkora megtakarítást jelenthetne mindez, ha a takarmányozást, a támogatásokat és a földhasználatot is beleszámítjuk.
Fontos különbséget tenni a GDP és a társadalmi-gazdasági haszon között. A GDP a piaci termelést méri, ezért egy ágazat visszaesése önmagában csökkentheti a GDP-t. A társadalmi haszon viszont tartalmazhat olyan megtakarításokat is, amelyek a GDP-ben nem feltétlenül jelennek meg közvetlen növekedésként: kevesebb egészségügyi kiadás, kevesebb támogatási igény, kisebb importkitettség, kevesebb műtrágya-, gázolaj- és földhasználat.
Kiinduló feltételezés
A becslés abból indul ki, hogy a húsfogyasztás jelentős csökkentésével a takarmánytermelés és az állattartáshoz kapcsolódó földhasználat is jelentősen csökkenne. Egy egyszerűsített forgatókönyv szerint teljes húsfogyasztás-kivezetés esetén akár megközelítőleg fele akkora mezőgazdasági területen is elegendő lenne gazdálkodni az élelmezési célokhoz, mivel a takarmánytermelés nagy területigényű.
Becsült éves megtakarítás teljes húsfogyasztás-csökkentés esetén
| Tétel | Becsült éves megtakarítás / haszon |
|---|---|
| Kevesebb takarmánytermelés és takarmányimport | 160–240 milliárd Ft |
| Kevesebb műtrágya, növényvédőszer, gázolaj, géphasználat, szárítás és szállítás | 180–300 milliárd Ft |
| Földhasználati megtakarítás, felszabaduló terület értéke | 250–500 milliárd Ft |
| Állattenyésztési és kapcsolódó támogatások csökkenése | 100–250 milliárd Ft |
| Egészségügyi és termelékenységi haszon | 200–300 milliárd Ft |
| Klíma-, víz-, talaj- és biodiverzitási haszon | 200–400 milliárd Ft |
| Összesen | 1090–1990 milliárd Ft/év |
GDP-arányos becslés
A számítás a 2025 körüli magyar GDP-t nagyságrendileg 86 893 milliárd forintnak veszi. Ehhez viszonyítva a teljes éves megtakarítás az alábbi nagyságrendeket adja.
| Húsfogyasztás csökkentése | Teljes éves megtakarítás | GDP-arányosan |
|---|---|---|
| 10% | 109–199 milliárd Ft | 0,13–0,23% GDP |
| 25% | 273–498 milliárd Ft | 0,31–0,57% GDP |
| 50% | 545–995 milliárd Ft | 0,63–1,14% GDP |
| 75% | 818–1493 milliárd Ft | 0,94–1,72% GDP |
| 100% | 1090–1990 milliárd Ft | 1,25–2,29% GDP |
Mit jelent ez?
A húsfogyasztás csökkentése nem egyszerűen azt jelenti, hogy kevesebb húst állítanak elő. A teljes hatás ennél szélesebb: kevesebb takarmányt kell termelni vagy importálni, csökken az állattartás energia- és földigénye, kevesebb támogatást kell kifizetni az állattenyésztéshez és a takarmánytermeléshez kapcsolódóan, valamint mérséklődhetnek az étrenddel összefüggő egészségügyi terhek.
A legnagyobb megtakarítási tételek nem feltétlenül közvetlenül a hús árából erednek, hanem a mögötte álló rendszerből: takarmánytermelés, földhasználat, géphasználat, műtrágya, támogatások, állategészségügyi költségek, szállítás és környezeti károk.
Óvatos értelmezés
A becslés nem azt állítja, hogy a GDP automatikusan ugyanennyivel nőne. A GDP-ben egyes ágazatok visszaesése negatív tételként jelenhet meg. A társadalmi-gazdasági megtakarítás azonban akkor is valós lehet, ha nem teljes egészében GDP-növekedésként látszik.
A gazdasági nyereség akkor lenne a legnagyobb, ha a felszabaduló területeket és erőforrásokat értelmesen hasznosítanák: emberi fogyasztásra szánt növénytermesztésre, természetvédelmi célokra, talajregenerációra, erdősítésre, vízmegtartásra vagy magasabb hozzáadott értékű mezőgazdasági termelésre.
Összegzés
Ha Magyarországon a húsfogyasztás teljesen megszűnne, a teljes társadalmi-gazdasági megtakarítás nagyságrendileg évi 1090–1990 milliárd forint lehetne. Ez a magyar GDP körülbelül 1,25–2,29 százalékának felel meg.
50 százalékos húsfogyasztás-csökkentés esetén a becsült éves megtakarítás körülbelül 545–995 milliárd forint, vagyis a GDP 0,63–1,14 százaléka lehetne.
A fő következtetés az, hogy a húsfogyasztás csökkentésének gazdasági hatását nem szabad csak a húsipar bevételkieséseként értelmezni. A teljes rendszerben jelentős megtakarítások jelenhetnek meg a takarmányozásban, földhasználatban, támogatási rendszerben, egészségügyben és környezetterhelésben.